|
|||||
|
A kultúra napja, január 22. tiszteletére egy hónapra kinyit Simontornyán a Könyv családi Galéria. Kép és szöveg: Könyv István János
Kedves Szeretteim! Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek. Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És – tudjátok – ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el? Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás… Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek: Jézus Krisztus (Lejegyezte: Hitlove – BZs.) 2011.10.21-én (pénteken) 17 órától a Fried Művelődési Házban jótékonysági, zenés, táncos előadást tartunk! A bevétellel Bíró Beáta tanárnő orvosi kezeléséhez szeretnénk hozzájárulni. Forrás: Facebook Egy összkomfortos, bútorozatlan lakást vagy házat bérelnénk Simontornyán, hosszútávra. Minél közelebb az óvodához, 2 gyerekkel. E-mail címünk: t pont edyna kukac indamail pont hu köszönjük Egy összkomfortos lakást (házat)keresnénk, bútorozatlanul, hosszútávra, minél közelebb az óvodához, 2-gyerekkel. Egy összkomfortos lakást (házat)keresnénk, bútorozatlanul, hosszútávra, minél közelebb az óvodához, 2-gyerekkel.Egy összkomfortos lakást (házat)keresnénk, bútorozatlanul, hosszútávra, minél közelebb az óvodához, 2-gyerekkel.
Néhány hete nem mindennapi ajándékot kaptam barátaimtól! Nem tudom, hogyan lehet megköszönni azt, ami igazából nem is Vámi Laci és Borika igen sokat tettek értem ismét, ezzel az ajándékukkal is. Köszönet illeti még Szántó Lacit, Sós Pityut, Herczeg Gyöngyit és A képek a Kaktusz Extrém Parkban, az átadáskor készültek. (Hitlove – BZs.)
A halászcéhek világába visszanyúló Szent Péter Napi Halászbúcsú először 10 éve került megrendezésre. Azóta több tízezer látogatója volt az eseménynek, akik megismerkedhettek a halászat, a természetvédelem, turizmus és a halas gasztronómia speciálisan “rétimajori” világával. A szervezők új Guinness rekord kísérletet tesznek: egy igazi Hungarikummal, 1000 db balatoni keszeg egyidejű sütésével egy óriási serpenyőben. Részletes program a www.AranyPonty.hu -n! Minden érdeklődőt szeretettel várunk! (Kép és szöveg: Hitlove – BZs.)
Nyitott Könyv!Műterem-galéria Simontornyán!Május 16-tól a nyár végéig, előzetes bejelentkezéssel ismét látogatható Simontornyán a Petőfi út 12 szám alatt a:
Könyv családi GalériaIdőszakos jelleggel megtekinthetők
Könyv István János grafikus, Könyvné Szabó Éva bőrműves népi iparművész és Könyv Kata festőművész munkái.
Simontornya város idegenforgalmi palettáját gazdagítja a településen élő és dolgozó művész család alkalmi kamara kiállítása.
Időpont egyeztetéssel a 06-74/486-241-es telefonon, élő mesterség bemutatóval és műtermi körülmények között, találkozhatnak az érdeklődők az alkotókkal.
(Kép és szöveg: Könyv István) Sok szeretettel várunk minden kedves Barátot, Ismerőst, Érdeklődőt 2011. május 8-án 17 órai kezdettel BOR KLÁRAelőadására.
Vendégek: - Adrián Imre
Zongorán közreműködik: - Doffkay Frigyes
Elhangzanak a felvételi vizsga darabjai: - West Side Story - My fair Lady - Jézus Krisztus Szupersztár - Jacobi Victor és Brahms művei - Operett-, musical dalok, klasszikus dalok, versek, monológok
Felkészítő tanár: - Ferencz Orsolya előadóművész Szöveg: Máté Imréné Az elmúlt 78 évet szinte végig tanulással és tanítással töltötte. Ötvenhat évig ugyanazon a helyen volt pedagógus, 33 évesen lett iskolaigazgató, 40 múlt, mikor jogosítványt szerzett, s 50 évesen doktorált. Egyetemistaként a génekről csak mint reakciós tudósok elméleteiről hallott, de még utolsó osztályából is hat fiatalt készített fel az orvosi szakra. Nyugdíjba vonulása óta lassan két év telt már el, de Zsigmond Tiborné dr., Irénke néni most is szívesen visszamenne. Ennek feltehetően a simontornyai Vak Bottyán Általános iskola és Gimnázium diákjai is csak örülnének, hiszen a kémia–biológia szakos tanárnőnél nem lehetett négyes-ötösnél rosszabb jegyet szerezni. - Nem volt ebben semmi ördöngösség. Amikor egy-egy anyaggal végeztünk, jöhetett a felelés. Aki megtanulta, az megkapta a négyesét-ötösét. Aki nem? Az másnap vagy két nap múlva reggel 7-re volt hivatalos korrepetálásra vagy újabb felelésre, ha mégis meg tudta tanulni egyedül a leckét. Volt, akinek ez sem tetszett, s épp egy szülő jött be hozzám panaszra, mondván, hagyjam a gyerekét, neki jó lesz a kettes is. A fiú jó képességű volt, csak éppen lusta. Megmondtam az édesapának is: nem akaromarra tanítani a fiát, hogy munka nélkül is meg lehet élni, nem vagyok hajlandó kettest adni neki. „Köszönjük, hogy elhitette velünk: okosak vagyunk.” - Nemrég olvastam egy tudományos kísérletről. Nyolcvan kiválasztott diák mellé felkértek néhány tanárt: próbáljanak meg minél többet kihozni a fiatalokból. A diákok és a tanárok, akik úgy gondolták, képességeik miatt kerültek a kísérleti csoportba, kiemelkedőt nyújtottak. Ennyi kellett. Elhitetni velük, hogy jók. Magam is két dolgot tartok fontosnak: megszerettetni a tanulást, és elhitetni a gyerekekkel, hogy képesek rá. Forrás: www.Blikk.hu - Köszönjük! Az idén is megünnepeltük a Mindneki Karácsonyát a Művelődési Házban, ahol szép számmal jöttek össze kicsik és nagyok, hogy együtt nevessünk és tapsoljunk a szereplőknek!
Áldott ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk a Simontornya.info honlap szerkesztősége és Koós Tamás barátom nevében is! Kép és szöveg: Csőszné Kacz Edit 3-ik alkalommal nyerte el a szavazók bizalmát a választásokon, és lett városunk polgármestere!Gratulálunk a sikerhez, további jó egészséget kívánunk munkájához.
|
|||||
|
Copyright © 2012 Simontornya és környéke - All Rights Reserved |
|||||